Általában, ha néhány plusz kiló nyomta a lelkünket, gyorsan lecsaptunk a legközelebbi fogyókúrára.
- “lájtosan” főztünk,
- kétszersültet rágcsáltunk, – majd magunk sem értjük hogyan – befurakodott a menü sorba egy szaftos pörkölt galuskával, kis süti kellette magát a metró megálló pultjaiban, este pedig belefojtottuk a bánatunkat egy kis jégkrémbe.
Testsúlyunk úgy ingadozik egy ördögi körben, mint a jojó: amint leér, azonnal felugrik
Pillanatokon belül többet mutatott néhány kilóval a mérleg.
- Jöttek a fogyasztó tabletták, halleluja (!) végre kis sikerélmény is ért, de néhány hét múlva már nem jött fel a farmer cipzárja.
- Újra összeszedjük minden akaratunkat és szuper sanyargató fogyókúrának szenteljük magunkat…. és a körhinta forog tovább…..
Kutatások szerint a kövérek 95 százalékának a fogyókúra a belépője a túlsúlyba. A fogyókúrázók mindig magasabb és magasabb súlyt érnek el a jojó-effektus révén.
Naponta 2000 – 2400 kcal-ra van szükségünk.
Testünk genetikai szükségprogramja nem támogatja, ha kevesebbet eszünk a hizlaló ételekből, inkább kevesebb zsírt éget el, kevesebb energiát alakít át energiává.
Az egész ember “takaréklángon ég” . Kevesebbet mozog, enerváltabbnak érzi magát, kissé csökken a testhőmérséklete.
Alig fogyunk le nagy fáradtságosan, a mérleg mutatója hamarosan újra felfelé szalad.
Fogyókúra alkalmával a szervezet először a cukrot, majd a fehérjét- de még messze nem a zsírt bontja le!
Cukor-tartalékaink könnyebben hozzáférhetők, mint a zsír, ezért szervezetünk az “éhezési ínségben” a fogyókúra alatt először a májban és az izmokban rejlő glükóztartalékokból szolgálja ki magát.
Fél kiló cukor áll a szervezet rendelkezésére a májban és az izmokban.
A cukor elégetésekor a test sok vizet választ ki – ezért van az, hogy a fogyókúra kezdetén sikeres súlyvesztést mutat a mérleg.
Ezután kétségbeesetten reagál a test: agyunknak cukorra van szüksége, ezért a szervezetnek az értékes testfehérjékhez kell nyúlnia, hogy ezekből cukrot építsen.
Következmény:
Ha egy hétre lecsökkentjük a kalóriát, akkor súlyt is veszítünk.
Fogyókúra során több hét is eltelik, mire testünk igazán a zsírpárnák feldolgozásához kezd.
Azonban egyetlen gramm zsírtól sem szabadulunk meg.
Néhány hét után fáradtan és enerváltan feladjuk a diétát, pedig a szervezet a zsírtartalékokhoz még hozzá sem nyúlt !
Elegünk van a fogyókúrából – jutalomra van szükségünk,- és hamarosan kövérebbek leszünk, mint voltunk.
Itt az ideje száműzni a fogyókúrát.
Testünk úgy ingadozik ebben az ördögi-körben, mint a jojó: amint leér, azonnal újra felugrik.
A fogyókúra ipar örül: milliókat keres felesleges kilóinkon.
Örül a gyógyszeripar: virágzik a fogyókúrás tabletták piaca.
Persze örülhet a ruhaipar is, ha minden ében új méretű ruhatárra van szükségünk.
Változtassuk meg életünket: száműzzünk minden kalória megvonó útmutatót. Ennünk kell ahhoz, hogy lefogyjunk!
Amire figyelni kell :
A derék – csípő arány jelzi az egészségügyi kockázatot.
A zsírpárnácskák nem feltétlenül veszélyesek a szívre és a keringésre – veszélyességi szempont, hogy hol helyezkednek el.
A zsírelosztás rendkívül fontos tényező :
Alma, vagy körte testtípusba tartozunk?
derékbőség
DCA = _______________
csípőbőség
A körte típusnak csekélyebb az egészségügyi kockázata.
A derék-csípő arány (DCA), vagyis a derékbőség és csípőbőség hányadosa.
Ezzel a hányadossal alma és körte típusokat különböztetünk meg. A hölgyek gyakrabban sorolhatók körte típusba:
zsírpárnákkal a csípőn és a combon.
Ez a zsírelosztás sokkal kevésbé vezet szív és érrendszeri megbetegedésekhez.
A túlsúlyos urak esetében az alma- típus a gyakoribb.
Az energiatartalékok a has körül rakódnak le.
Az alma-típusok veszélyeztetettebbek. Magasabb a szívinfarktus kockázata.
Kommentek